A kiemelt fejlesztések, komplex programok, stratégiák előkészítéséhez és tervezéséhez kapcsolódik a logikai keretmátrix módszer (továbbiakban: LFA). Az LFA természetesen csupán egyike a tervezésben és programozásban alkalmazható sokféle technikának. A logikai keretmátrix módszert az 1960-as évek végén az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (US Agency of International Development – USAID) programozási és értékelési gyakorlatának javítására fejlesztette ki. Az LFA alkalmazása logikailag három fő csomópont köré csoportosítható: • a környezetelemzés, azaz a program kontextusba helyezése, ahol megtörténik a helyzetfeltárás, a programot befolyásoló külső és belső tényezők (köztük az érdekcsoportok) elemzése, a problémák azonosítása és strukturálása; • a célok elemzése, vagyis az elvárt jövőbeli állapot, a tervezett eredmények, rövid és hosszú távú hatások, s mindezek egymásra épülésének meghatározása; • a program, illetve a tervezett beavatkozások logikájának elemzése és bemutatása, ahol a beavatkozások és a célhierarchia szintjei közötti oksági összefüggések azonosításán túl biztosítjuk a célok mérhetőségét és ellenőrizhetőségét (indikátorok), és meghatározzuk a célok teljesüléséhez szükséges külső feltételeket (azaz a kockázatokat).
Az LFA-t az elemzési szakasz végeredményei alapján kidolgozzák ki. A folyamat a stratégia-elemzés során azonosított lehetséges programok, illetve a már azonosított külső feltételek mátrixba történő átvezetésével indul. A logikai keretmátrixot úgy kell tekinteni, mint egy dinamikus eszközt, amely alkalmazható a stratégia, program felülvizsgálatára és átértékelésére, valahányszor a megvalósítás során a környezeti feltételek változnak. A logikai elemzés eredményeként programonként, illetve programelemenként egy-egy teljes LFA áll elő.